Évek óta egyik kedvenc programom a DiningCity által szervezett Étterem Hét idején más és más éttermek kipróbálása. Ha még nem hallottatok róla: ez egy olyan gasztrorendezvény, aminek a keretein belül egy hétig számos, az akcióban részt vevő étterem kínál fix áron (idén ebből három kategória van: 3.900 ft, 4.900 ft, és 5.900 ft) három fogásos menüt. Általában két-három előétel és desszert, és három-négy főétel szerepel a kínálatban, amikből mi magunk válogathatjuk össze a nekünk tetsző hármat. A tavaszi étterem héten három helyet próbáltam ki, amiket egy sorozatban be is mutatok. Akár az őszi étterem héten, akár csak úgy, érdemes kipróbálni őket.

Az idei első hely, ahova a rendezvény keretein belül ellátogattam, a Fővám téren található Up&Down étterem. Régóta tervben volt már, hogy kipróbálom a helyet, most sikerült is erre sort keríteni. Korábban hosszú éveken keresztül a tér másik oldaláról nézegettem a Szabadság hidat, az étteremből viszont egy egészen más perspektíva tárul a szemünk elé, mint az egyetem ablakából. A kivilágított híd, és a budai rész nagyon szép látványt nyújt, így különösen jól járunk, ha a Duna felőli oldalra kapunk asztalt. Az étterem berendezését az extravagáns luxus romkocsma kifejezéssel tudnám jellemezni, az alsó részt pedig erősen steampunkba hajlónak írnám le. Az biztos, hogy nem áll minden sarkon ilyen étterem.

A terítéken, és a felszolgáláson viszont egy pillanatig sem érződik semmiféle romkocsma fíling, minden minőségi és elegáns. Azt is meg kellett állapítanom, hogy az oly sokfelől hallható-olvasható munkaerő hiány a felszolgálók szempontjából itt egy percig nem érződik. Tökéletes volt a kiszolgálás, a személyzet vendéglátáshoz való hozzáállása. Még amikor záróra közeledtével is tovább ücsörögtünk volna, azt a helyzetet is a lehető legjobban kezelték. Ha mindenhol ilyen pincérek lennének, nem lenne semmi panasz a vendégek részéről.

A DiningCity oldalán már előzetesen olvastam, hogy a menüsoron kívül még üdvözlőitalt, amuse bouche-t, és petit fourt is kínálnak. Az ember szeret ajándékot kapni, így ezek még egy plusz pozitív tényezőt jelentettek a választásunkban. Az üdvözlőital egy Kir Royalra hajazó pezsgőkoktél volt, de ez érzésünk szerint feketeribizli likőr helyett meggylikőrrel volt készítve, és kifejezetten finom volt. Az üdvözlőfalat friss, langyos kenyér és sajtkrém volt, és az utolsó morzsáig elfogyott.

Előételként a pisztáciás mangalica pástétomot választottam, amit fermentált zöldségekkel és wasabis majonézzel tálaltak. A fogás nagyon szép volt, igazi tavaszias hangulatot kölcsönzött az előételnek a zöld "dekoráció". A fermentált zöldségek lehettek volna többen, és hangsúlyosabb ízűek, de a wasabis majonéz igazán szuper volt. Már evés közben azon gondolkodtam, hogy tudom ezt majd otthon reprodukálni. Aki a társaságból mást választott, attól sem hallottam panaszt az előételre.

Főételem a burgundi marhaoldalas volt. Az étel a Julie&Julia című filmből is ismerős lehet, ott boeuf bourguignon néven emlegették. Kicsit tartottam tőle, hogy rágós lesz a hús, vagy nehéz lesz lefejteni a csontról, de egyik félelmem sem igazolódott be. Csontnak nyoma sem volt, és a hús tökéletesen omlósra volt készítve. A só egy kicsit megszaladt, és még egy-két falat köret jó lett volna a kiegyensúlyozott arányokhoz, de ettől függetlenül remek volt az étel. A tálalás nagyon dekoratívra sikerült.

A desszertem brownie volt vaníliás panna cottával és gyümölcsraguval. Talán ez volt az ételek közül a legkevésbé jól sikerült. Ami nem azt jelenti, hogy ne lett volna jó, csak kicsit kilógott a sorból. Bár lehet, hogy az én megítélésemen sokat ront, hogy az első falatban egy darab dióhéjat találtam, ami az én fogaimra különösen veszélyes, így meglehetősen rosszul érintett. Nem tudom, hogy az "ez mindenhol megesik, mert ilyen műfaj a csonthéjasok használata", vagy az "egy ilyen hely nem engedheti meg magának ezt" felé billenjen a véleményem. Ha beletört volna a fogam, akkor minden bizonnyal a második gondolatot választom. Ízre nem volt rossz egyik összetevő sem, de nekem mondjuk a brownie állagban nem ilyen, és a túlkeményedett tejbegrízhez hasonlító panna cottával kicsit furcsa párost alkottak. A tálalás szempontjából szerencsésebb lett volna egy fehér tányért választani, és talán abban a dióhéjat is kiszúrtam volna.

A vacsora zárásaként még kaptunk ajándékba egy-egy macaront, ami egy kedves gesztus, és nem mellesleg nagyon jó marketing fogás. Szerintem az ilyesmi még emlékezetesebbé teszi az estét, és az ember megjegyzi ezeket a gesztusokat.

Az itallapon a szokásostól kissé eltérő, egyedi koktélok szerepelnek, de fel van tüntetve, hogy kérésre bármilyen klasszikus koktélt elkészítenek. Én pedig nagyon vágytam egy porn star martinire, ami mostanában az aktuális kedvenc koktélom. És minden további nélkül megcsinálták nekem, és nagyon finom is volt. Ilyenkor érzi úgy a vendég, hogy tényleg figyelnek az igényeire, és nem teher a kérése.

Összességében nagyon ajánlom, hogy kipróbáljátok a helyet. Semmi kétségem afelől, hogy ha nem a DiningCity Étterem Hét keretein belül látogattok el oda, és az étlapról választotok ételt, akkor is ilyen jó élményt nyújt a hely.

Elhelyezkedés: 10/10

Enteriőr: 9/10

Online jelenlét: 10/10

Ételek: 9/10

Ár/érték: 9/10

Személyzet: 10/10

Up&Down

Budapest, 1056, Fővám tér 1.