It's cool to be nice! - BB'z Bar&Grill

2019. február 21. - gasztrona

A Király utca már az 1800-as években sok mulatónak, sőt mi több, kuplerájoknak is helyet adott. A korabeli leírásokhoz képest ma még egész konszolidáltak az errefelé zajló mulatságok. Az 1855-ben a Király utca 15-ben megnyitott Kék Macska dalcsarnok is elég rossz hírű volt, számos botránnyal. De a napjainkban ezen a helyen lévő BB'z Bar&Grillről ilyeneket nem lehet hallani.

A BB'z Bar&Grill egy olyan hely, ami iránt ambivalens érzéseim voltak. Egykori kedvenc helyem, a Frappáns Art Pub helyén nyílt, ami kellemetlen változás volt annak fényében, hogy nálam nagy szó, ha valahova többször visszatérek, hiszen mindig van újabb és újabb kipróbálandó hely. És a Frappánsba többször visszatértem, mert ez testesített meg mindent, amit én egy helyben keresek. Jó étlap, nem túl drága ételek és italok (Budapest belvárosi árakhoz viszonyítva), jól összerakott, változatos étlap, barátságos személyzet, jó elhelyezkedés, ötletes, de nem túlgondolt berendezés, kényelmes székek, bankkártyás fizetés lehetősége, szó nélkül szétszedett számla. Minden egyben volt. Aztán egyszer csak már nem ugyanazt az étlapot tették elém, és jött mellé az infó is, hogy profilváltás lesz, és hamburgerező lesz a kedvenc helyemből. Ez nagyon rosszul érintett, hisz hamburgerezővel már teli van a padlás. Jobban mondva a belváros. Azt gondolom, van igény a hamburgeren túl más ételekre is, és nem csak "bárkajákra", még ha a bulinegyedben is vagyunk.

Mindenesetre a váltás megtörtént, és úgy látom, ennyi idő után talán a BB'z is kiforrta magát. Az viszont kár, hogy a neve már nem olyan frappáns. A helyszín nem változott, és a beltér még pofásabb, mint volt. Imádom, hogy ilyen tágas a hely, itt még egy menő, nem hagyományos lagzi is simán elférne. Nem tudom, vajon vállalnak-e ilyesmit. De van esély rá, hogy igen, hisz a hely egyébként minden igényt le próbál fedni, amire az elhelyezkedéséből adódóan predesztinálva lehet. Egyszerre reggeliző hely, kávézó, bár, étterem és bulihely. Egy igazi pezsgő belvárosi meeting point.

Nagyon bejön, hogy megmaradt korábbról a falból kiemelkedve Hervé-Lóránth Ervin Ripost című szobrának részlete, ami eredetileg a Széchenyi István téren, a Lánchíd pesti hídfőjénél volt felállítva. Egyedi, menő, és annak, aki még nem volt itt, első látásra meghökkentő is lehet.

A következő meghökkenést az ajtóban álló lányok hangos köszöntése válthatja ki. Nekem ez kissé túlzó, és erőltetett. Tök jó, hogy fogadják az embert, az meg alap, hogy köszönnek, de ez így egy kicsit sok(k).

Legutóbbi látogatásomkor aznap délután próbáltam asztalt foglalni telefonon, amire az volt a válasz, hogy teltház van. Ehhez képest amikor próba szerencse alapon mégis betértünk a helyre, a hangos egyen-köszönés utáni "van-e hely" kérdésünkre az volt a válasz, hogy persze, és kaptunk is egy jó kis asztalt. Nem vagyok vendéglátós, nem értem ezt a logikát, mindenesetre egyrészt rossz érzés volt, hogy nem tudtam foglalni, pedig mint utóbb kiderült, volt hely, másrészt örültem, hogy annak ellenére, hogy azt mondták, nincs hely, mégis benéztünk, és le tudtunk ülni.

Ugyan nincs kutyám, de nagyon pozitívnak találom, hogy állatbarát a hely, és ide simán lehet kutyával is jönni.

A honlapjuk menő, részletes, látszik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek rá. Ilyen alaposan megcsinált honlapot nem is tudom, hogy láttam-e mostanában. Van persze Facebbokjuk, Instájuk is (naná), mindenki információigénye ki van elégítve a legfőbb platformokon.

Jófej figyelmesség az érkezéskor kihozott ajándék pattogatott kukorica, aminek a forrása a bejárattól pár lépésre elhelyezett popcorn gép lehet. Ugyanígy az is a nagyon jól kitalált koncepciót jelzi, hogy a zene az idő elteltével hangosodott. Kezdetben még halkan szólt, mintegy vacsora és beszélgetés alatti aláfestőként, amikor pedig már a bulizni készülők is szállingóztak, adtak rá némi kakaót.

A felszolgálók egy kicsit lehetnének visszafogottabbak, halkabbak. Amikor épp nem volt dolguk, a bárpult mellett remekül elszórakoztak egymással, ami tök jó, irigykedem a munkahelyi hangulatra, de egy kicsit már túlzott volt a csacsogás és nevetgélés. Viszont az tény, hogy a kiszolgálás kedves, és gördülékeny volt.

Az étlap nem szűk, de én örülnék, ha a reggeli és a bistro kínálat bővebb lenne, leginkább annak, ha egy kicsit eltolódna a quesadilla-burrito-hamburger irányból. De persze nem látom át a helyi igényeket. Lehet, hogy a Gozsdu környékére látogató bulistáknak, és a külföldieknek inkább az ilyen típusú kaják jönnek be. Részemről egy-két változatosabb főétel, és pár kence, padlizsánkrém, rilette, pástétom még bőven elférne a kínálatban.

Mivel mi vacsorázni és iszogatni mentünk, így ételek közül a négy miniburgert választottuk, és a cubano quesadillát. Mindkettő finom volt. A hamburgerek zsömléje tökéletesre volt pirítva, a hús pont megfelelően megsütve, és az ízek is rendben voltak. Én még egy kicsit markánsabb ízesítést vittem volna bele, hogyha már négy miniburger, akkor jobban elkülönüljenek a stílusok, ízek. Illetve egy mártogatós jól jött volna a hamburgerek mellé adott édesburgonya chips-hez. A quesadilla jó volt, és szerencsére a hozzá adott két mártásból jutott a chips-hez is. Az árképzést nem egészen értem, furcsa, hogy a két étel ugyanannyiba kerül. Szerintem nem egyenértékű a kettő.

Na de ami hiányérzetem az étlap kapcsán van, azt ellensúlyozza az annál hosszabb itallap! Nem hiszem, hogy van olyan hétköznapi, munka után beülős, lelazítást igénylő ember, vagy egy hétvégi buli előtt felpörögni vágyó, aki itt ne találna magának megfelelő italt. Zseniális a kínálat, akármire szomjazol.

És ami számomra feltette az i-re a pontot, és bármi apró nemtetszésem ellenére helyrebillentette a BB'z renoméját, az a tökéletesre készített Pornstar Martini. A koktél, amitől még ebben a borongós télvégi időben is kisüt a nap. Szexi, játékos, bizsergető, tökéletes arra, hogy felébressze az emberben szunnyadó tavaszi hangulatot. Ugyan a leírások alapján így is elég jól mulattak, de ilyet még nem ittak anno a Kék Macskában, hiszen ezt a szuper koktélt Douglas Ankrah csak 2002-ben találta ki Londonban, a LAB barban.

Ebben a koktélban a vanília édesen csábító íze, és a maracuja egzotikus savassága talál egymásra, amit még izgalmasabbá tesz a mellé adott prosecco bizsergetése. Szerintem ez a koktél megtestesíti a téli álomból ébredezést, és benne van a tavasz toporgó várakozása. A BB'z tökéletes verziójában az alábbiak vannak (a bárban lévő itallapon nem Grey Goose, hanem Stolichnaya Vanilla vodka szerepel, de a végeredményt tekintve gondolom nem igazán van különbség).

Ha netán nem jutnék el a BB'z-be egy szuper felpezsdítő Pornstar Maritnire, és otthon kellene elkészítenem, én már beszereztem hozzá a vaníliás vodkát, és a passoa likőrt. Ki kér?

A lenti videóban pedig meg is nézhetitek, hogy a koktél kitalálója, Douglas Ankrah hogyan készíti el ezt a szuper italt.