Egyetemi éveim alatt több itt tanuló vietnámival laktam egy kollégiumban. Amikor főztek, a szintet bejárta a hallé jellegzetes szaga, ami elől a legtöbb lakótárs feltűnően menekült. Én ezzel szemben odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy mit főznek. Így indult a barátságom egy kedves vietnámi lánnyal, és a vietnámi konyhával is. Az együtt töltött idő alatt számos vietnámi ételt kóstoltam, és több elkészítését is megtanultam. Ez még azelőtt az időszak előtt volt, hogy egyre elkezdtek szaporodni a vietnámi étkezdék. Ma már pedig szinte olyan megszokott Budapesten a vietnámi ételeket kínáló büfé, mint a kínai. És annak ellenére, hogy ezeket szinte egytől egyig tényleg vietnámiak üzemeltetik, én mégsem találom azokat az ízeket, amiket évekkel ezelőtt megismertem.

Nemrég a budapesti gasztro-túrám egyik rég tervezgetett állomása, az I55 American Bar & Restaurant került sorra, ami az étterem weboldala szerint az Amerikát észak-dél irányban kettészelő Interstate 55 jelzésű autópálya után lett elnevezve.

A Japanika étterembe egy hétköznap kora este ültem be egy barátnőmmel egy finom vacsora reményében. A szokásos előzetes tájékozódásom közben az Instagramon szembesültem azzal, hogy a Japanika egy étteremlánc része.

Alkalmanként a Belvárosi Piacon (lánykori nevén Hold utcai piac) ebédelek egy kedves barátnőmmel. A minap is sort kerítettünk erre, és meglátogattuk az egyik kedvenc, magyaros étkezdénket a galérián. Előző alkalommal, mikor ott jártunk, épp az orrunk elől vitték el a kinézett, nagyon ínycsiklandozónak tűnő mangós-szilvás kacsamellet. Na de most nem így jártunk, és volt alkalmam kipróbálni. Az étel nagyon finom volt, és az adag akkora volt, hogy a húsból még a következő napra is maradt. Ehhez készült az alábbi egzotikus gyümölcsragu. Én kifejezetten szeretem a hús+gyümölcs párosításokat. Tudom, sokaknak ez bizarr, vagy elképzelhetetlen, de szerintem ilyen téren igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást.