Nemrég a budapesti gasztro-túrám egyik rég tervezgetett állomása, az I55 American Bar & Restaurant került sorra, ami az étterem weboldala szerint az Amerikát észak-dél irányban kettészelő Interstate 55 jelzésű autópálya után lett elnevezve. A bejegyzést megelőző netes szörfözgetés közben megnéztem a Valami Amerika főcímzenéjének klipjét, és akkor jutott eszembe (funfact1), hogy a klipben lévő Bon-Bon koncertet a BCE (leánykori nevén Közgáz) Tarkaréti kollégiumának Stone nevű discojában vették fel. Régi szép emlékek... 

Na de a blog témája nem a régi bulik, és a nosztalgiázás, és a Tarkarét utca is messze van Budapest belvárosától, hát még Amerikától, amerre a mostani bejegyzésben kalandozunk.

Még meg se nyitott az I55, már nézegettem, vajon mi készül a régóta bezárt Beckett's ír pub helyén a Bajcsy-Zsilinszky út-Alkotmány utca sarkán. Én évekkel ezelőtt csak azt láttam, hogy a korábban ott lévő pub egyszer csak fogta magát, és bezárt. Aztán évekig üresen állt a hely. Gondoltam, minél előbb el kéne menni az újonnan nyílt amerikai helyre, nehogy ez is úgy járjon, mint az elődje, mert ez biztos egy elátkozott hely, és a kutya se járt oda. Hát most a régi cikkeket olvasva nem egészen az a kép rajzolódik ki, hogy azért zárt be a pub, mert nem működött. Itt az Index erről szóló cikke.

Egy-két kanyarral, de csak el sikerül jutni a ma posztom igazi témájához, ami az I55 American Bar & Restaurant. Már korábban is több cikket olvastam a helyről, áttanulmányoztam a nagyon szuper, részletes weboldalukat is, az étlapot is többször. Egy érdekes összefüggésre viszont csak most jöttem rá. (funfact2) Úgy tűnik, az Amerikában szerzett tapasztalatokat és tudást több helyen is kamatoztatják, mert a két tulajdonosé a Vígszínházzal szemben lévő Budapest Barbecue Company is. Azon a helyen is voltam már pár éve, de azon kívül, hogy pekándiós pitét ettem, több mindent nem tudok visszaidézni abból a látogatásból. Lehet vissza kellene térni oda is?

Az I55-ben az estét egy jó tequila sunrise koktéllal kezdtem, az asztaltársaim sört, és csapvizet kértek, amit szintén szó nélkül kihoztak. Ez nem mindenhol van így, a témában a 24.hu 2018. nyári cikkét olvastam, ami részletezi az ezzel kapcsolatos szabályozást, és a vendéglátó helyek különböző hozzáállását.

Elsődleges motivációm az volt az I55 meglátogatásában, hogy még sehol máshol nem láttam a zászlóshajójukat, ami a deep dish pizza, és nagyon szerettem volna kipróbálni. Sajnos az asztaltársaságom nem volt kapható arra, hogy megosztozzunk egy ilyen cuccos pizza-pitén, és legnagyobb sajnálatomra a délben kínált egy személyes deep dish pizzák nem elérhetőek este, a legkisebb pedig ilyenkor 2-3 személyre szabott méret. Nem tudom, mi az akadálya annak, hogy este is kapható legyen az egy személyes méret, de javasolnám megfontolásra a bevezetését. Addig is viszont vissza kell még térnem valakivel, hogy arról is be tudjak számolni.

Tehát ahogy előbb említettem, senki nem volt kapható arra, hogy az általam annyira vágyott deep dish pizzán osztozzon velem, kénytelen voltam egyéb opció után nézni. Így esett a választásom a marhaszegyre, amit 14 órán keresztül készítenek, mire a tányérra kerül. A hozzá kínált köretek szénhidrát dominánsak. Alapból jár a húshoz krumpli és egy szelet kenyér (!), és választható mac&cheese vagy paradicsomos babragu. Mivel annyira kedves volt a pincér lány aki kiszolgált minket, annak ellenére hogy feltett szándékom volt a babot kérni, végül a rábeszélésére mégis a sajtos makaróni mellett döntöttem. Még sosem jártam Amerikában, így nem tudom, ott tényleg így tolják-e, mindenesetre a krumpli+kenyér+tészta így együtt azért meglehetősen durva kombináció, mondhatni szénhidrát atombomba. Én bevezetnék valami könnyített opciót is, mondjuk káposztasalátát, csak hogy az amerikai vonalon maradjunk, de egy sima vegyes zöld saláta is jó alternatíva lehetne. Szerencsére akadt jelentkező a társaságból a (finom) tésztára, így az nem ment kárba. Na de a lényegi részről, a húsról is szót kell ejteni. Hát, nekem az sajnos kissé száraz volt. Nem úgy, hogy nem volt elég zsíros, hanem mint amikor valami egy melegítő edényben áll, és kiszárad. A mellé adott, de az asztalon is megtalálható, jó minőségű barbecue szósz némileg ellensúlyozta ezt a szárazságot.

Az adag bőséges volt, a társaimnak is jutott belőle kóstoló. Persze én sem maradtam kompenzáció nélkül, belekóstoltam a másik két ételbe is. Az egyik az I55 Jambalaya (ahogy az étlapjukon írják: rizses egytálétel kemencében sütve garnélával, marhakolbásszal és csirkével, cajun fűszerezéssel), a másik pedig a Roston sült egész garnéla fehérboros gomba-pak-choi-paradicsom ragun cheddaros burgonyagolyókkal. Előbbi 3490 ft, ami a környéken az általános kategória, de az utóbbi 5990 forintos árát nem értem. Sem több rák nem volt benne, sem ízre nem volt különlegesebb. A pak choi például ízetlen volt, és a rákok sem voltak nagyon fűszerezve. Az igaz ugyan, hogy a cheddaros burgonyagolyók annyira finomak, hogy javasolnám felvételre a választható köretek közé is. De nyilván egy sajtos krumpli, még ha oly jó is, nem indokolja ezt a magas árat. A jambalaya ízesebb volt, mint a másik étel, de azt sem éreztem 100%-osnak. Korábban kóstoltam jambalayat a Soul Food nevű helyen, a Kazinczy utcában, de azzal sem voltam teljesen elégedett, így alapos recepttanulmányozás után megcsináltam otthon az én verziómat, és az lett a mérce.

A desszertek közül hármat kóstoltunk, a brownie-t, a mud pie-t, és egy fagyis édességet. Egyiknél sem éreztem azt a "hűha" érzést, leginkább az "egynek elment" kategória voltak. Bevallom, a brownie-ra nagyon kényes vagyok, abban a viszonyítási alap Jamie Oliver brownie-ja, amit már többször készítettem és (a Lidlben kapható Gelatelli diós fagyival párosítva különösen) mennyei.

A végére maradt a beltér értékelése. A hely tágas, látszik, hogy a dekorációra, a designra sok energiát fordítottak, nagyon klassz, hangulatos, ötletes a berendezés. A zene lehetne halkabb is, beszélgetni nem könnyű ilyen hangerő mellett, de legalább a zene jó, és a környezethez illő.

A kiszolgálásra egy szavunk sem lehetett, mindenki kedves és tájékozott.

Valami Amerika 2. - avagy visszatérés az I55-be

Röviddel az első látogatás után két vállalkozó kedvű kísérőmmel visszatértem az étterembe, hogy végre megkóstolhassam a "zászlóshajó" deep dish pizzát. A lehetőségek közül a Meat Lover (paradicsomszósz, sajtmix, szalámi, kolbász, bacon, sonka) 2-3 személyes,1,4 kg-os verzióját választottuk. Árban kicsit túlzásnak érzem az 5490 ft-os árat. Három személyre elosztva szervízdíjjal kétezer forint fejenként a két szelet pizza-pite, ami ugyan nyilván sokkal tartalmasabb, mint egy sima pizza, de azért nem ez ár/értékben nem a legjobb deal.

Az elkészítéséhez szükséges 20-30 percet az italokkal, fotózással és beszélgetéssel ütöttük el, így szinte fel sem tűnt, hogy várni kellett. A pizzát egy erre a célra készített fém alkalmatosságra tették az asztalra. Elég impresszív látványt nyújtott, a vastag, pite formájú, feltétekkel megrakott pizza. Nekem ízre, állagra, arányokra is nagyon bejött ez az összeállítás, a fiúk kevésbé voltak lenyűgözve, mindenesetre így is elfogyott az egész. Én valamelyik összetevőt csípősnek éreztem, ami ugyan épp nem volt túlzó, de hasznos lenne, ha az étlapon jelölve lenne, hogy melyik étel csípős. A tészta omlós, a szélein ropogós, és pont tökéletes vastagságú, a sajt nyúlik, a feltétek jó minőségűek. A pite-pizza közepe egy kicsit hideg volt, ezért talán a sütésen még egy kicsit hangolni kellene.

Az asztalra alapjáraton ki van téve a tányér, a pizza-emelvény alá. A nekem jutó tányérból három helyen is le volt törve egy darab. Gondolom egy ilyen nagy forgalmú helyen nehéz minden részletre figyelni, de jó lenne kiköszörülni a csorbát. Vagy kidobni. :)

A minket kiszolgáló pincér lány jó fej volt, a srác már kevésbé volt barátságos. Mondjuk mindenkinek lehet olyan napja, hogy fásult és életunt. Kár hogy ez pont a látogatásunk idejére esett.

Az első körben nem vettem szemügyre a mosdót, ezt most bepótoltam. A felső szinten kaptak helyet a mellékhelyiségek. Azok is ízlésesek, tiszták, mint az étterem többi része. A mosdóban a tükörrel szemben az étterem logója van felfestve, tükrözve, a mai kor "követelményeinek" megfelelve, a tükörselfie-k készítéséhez asszisztálva remek ötlet.

Szintén nagyon ötletes a feljáró melletti "ablak" rész, ahonnan le lehet nézni az étteremre, és nagyon jó képek készítését teszi lehetővé ez is.

Az első körhöz képest az ételeket illetően a véleményem pozitívabb lett, a hely jól néz ki, hangulatos, egyedül az árakkal nem vagyok kibékülve teljesen.

Elhelyezkedés: 9/10

Enteriőr: 10/10

Online jelenlét: 10/10

Ételek: 7/10 (2. körben +0,5)

Ár/érték: 7/10

Személyzet: 10/10 (2. körben -0,5)

I55 American Bar & Restaurant

1054 Budapest, Alkotmány utca 20.