Sárközi Ákos is vonzó tényező volt ebben a sztoriban, hisz a Konyhafőnököt nézve egy pozitív személyiség benyomását keltette bennem. Kíváncsi voltam, hogy a nevével fémjelzett konyhából kikerülő ételekben ez hogyan köszön vissza. Az előre eltervezett éttermi látogatásaim előtt általában megnézem az adott helyről milyen cikkek, kritikák jelentek meg, megnézem a Tripadvisoron a látogatói értékeléseket (ebben az esetben ilyen értékelés még nem sok van, feltételezem a nyitás óta eltelt rövid idő okán), és megnézem az adott étterem honlapját, és közösségi médiás felületeit is. A Facebookon kívül Instagram oldaluk is van, így lefedik korosztályban és érdeklődésben a lehető legszélesebb vendégkört. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy a Facebook (még) dübörög, egy valamire való étterem nem engedheti meg magának, hogy ne legyen honlapja. A Textúra ilyen tekintetben is hozza az "elvártat", jól kezelhető, képekben és tartalomban is bővelkedő honlapjuk van. Külön plusz pont, hogy az étlap képes formában is megmutatja az ételeket, árral együtt. Így lehet előre tervezgetni, már persze ha valaki olyan fanatikus mint én, és erre van igénye.

Asztalt e-mailben foglaltam, az étteremmel való kommunikáció könnyen, gördülékenyen ment. A Textúra elhelyezkedése tökéletes, a Bazilika környéke nagy számú turistát vonz, tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető (bár gondolom a célközönség túlnyomó része nem bkv-val közlekedik), de a környéken több mélygarázs is található.

Az étterem belső kialakítása számunkra (ketten mentünk lányok) kissé rideg, férfias, talán még azt is mondhatnám, hogy nyomasztó volt. Az anyagi helyzettől eltekintve nem tudom, ki pontosan a célcsoport, én mindenesetre kicsit finomítottam volna a maszkulin jegyeken. Azon túl, hogy összhatásában a belső tér bennem nem kelt pozitív érzést, az egyes részletek kreatívak, érdekesek, természetesen látszik az aprólékos tervezés, és jól észrevehető az összhangra törekvés. Nomen est omen - a textúrák sokfélesége, és a hálós alapmotívum az enteriőr designban is megnyilvánul.

A kép forrása: http://texturaetterem.hu/

Az esti nyitáskor érkeztünk, így még nem sokan voltak rajtunk kívül, de hamar benépesült a hely. Úgy tűnik, nem kellett sokat várni, hogy népszerű legyen az étterem. Hogy ez az elhelyezkedésnek, a már bejáratott, ismert és népszerű Michelin-csillagos nagytestvérnek, esetleg Sárközi Ákos TV-s ismertségének, vagy a jó marketingnek köszönhető, azt nem tudom, feltehetően minden együtt véve eredményezte ezt.

A pincérek előzékenyek, kedvesek, és sokan vannak. Itt külső szemlélőként halvány jelét sem lehet észlelni az iparágat érintő munkaerőhiánynak.

Az italválasztáskor elkövettük azt a hibát, amit egyébként nem szoktunk, hogy az itallap megnézése nélkül, csak pincéri (vagy sommelier) tanácsra alapozva kértünk egy-egy pohár pezsgőt. A vacsora végén, a számlát megkapva jött a kissé sokkoló felismerés, hogy ebből a pezsgőből (Kreinbacher Prestige Brut Magnum 13′ Somló) bizony 3000 forint volt egy deci. Finomnak finom volt, bár utólag éreztünk némi keserű ízt benne. Mindenesetre jó (drága) pezsgővel koccintottunk az új évre, remélhetőleg az egész év ilyen bőségben fog telni mindkettőnk számára.

Üdvözlő falatként a jól bevált -számomra kissé sablonos- kenyér és vaj érkezik. Ami helyett ugyan lehetne érdekesebbet kínálni, de minőségben tökéletes.

A levesek közül mindketten a "Vadnyúlraguleves gombával" elnevezésű levest választottuk. A honlapon lévő kép alapján vártam ezt az "asztalnál öntjük a levet a tányérban elrendezgetett alkatrészek köré" tálalási módot, de ez a szeánsz elmaradt, tányérban hozták ki a levest. Itt jegyezném meg, hogy az összes tányér szép és különleges, apró negatívum, hogy a méreteket tekintve kicsit túlzásba estek. A poharak, az evőeszközök is mind érdekesek, természetesen igényesek és nagyon jó minőségűek. A leveshez visszakanyarodva - a benne lévő hengerre formázott, isteni puhára készített nyúl, és a finom gombák mellett a répa és zeller kockák szinte nyersek voltak. Én nem szeretem, ha a zöldségek túl puhák, de ez így ebben a formában nem volt kellemes. A nyuszinak -ha még élt volna szegény- biztos pont így remek lett volna, nekünk még ráfért volna egy-két perc főzés.

Második fogásnak asztaltársam rakott borjút evett konfitált babbal és birsalmával, elégedett volt a választásával, és az adag méretére sem volt panasza. A főételek közül én már előre kiválasztottam a "Fürj válogatás vaníliával és sütőtökkel" nevű kompozíciót. Volt bennem némi félsz, hogy hogy fogom a kis madárkát elfogyasztani, lefejteni a húst a csontokról késsel-villával, de nem volt semmi gond ilyen téren. A sütőtököt kifejezetten nem szeretem, így kíváncsian vártam, hogy a textúrákkal való játékban tudnak-e olyat alkotni, hogy az elemek közül valamelyik ezt elfelejtesse velem. A tányéron volt egy szelet sült sütőtök, egy sütőtök püré, és egy sütőtök krém. A sült tök esetében ugyanaz volt a probléma, mint a levesben lévő zöldségeknél, még nagyon jót tett volna neki némi hőkezelés. A püré nem volt semmi extra, ellenben a krémnek sikerült elérnie azt a hatást, hogy végre egy sütőtökből készült elemre azt mondjam, hogy ízlik. Az ételre szórt, tökéletesen megpirított tökmag még különösen finom volt. A gond a fürj mell részével volt, nekem az is egy hajszállal alul volt sütve. Én sem szeretem, ha egy hús ki van száradva. Akár steakről, kacsamellről, vagy épp szűzérméről van szó, a rozéra sült dolgokat kedvelem, de ennél belevágva a húsba "kissé nyers" érzetem volt. A tökmaglisztbe forgatott és kisütött kis alkatrészek viszont állagban és ízben is tökéletesek voltak.

És hát elérkeztünk a desszerthez, ami az előzőekben kissé ingadozó értékelésemet hirtelen újra feltornászta. Az étlapon "csipkebogyó piskóta" néven szereplő desszertet választottuk mindketten, és milyen jól tettük! Én kifejezetten a csokoládés desszertekért vagyok oda, szinte sose fordul elő, hogy ha étterembe megyek, desszertnek mást válasszak az étlapról. Jelen esetben egyrészt nem volt a kínálatban kifejezetten csokis desszert (az ideiglenes étlapon lévő somlóin egy cseppet azért elgondolkoztam), másrészt kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a csipkebogyóból. Számomra zseniális, ahogy a tányéron különböző textúrákban megjelenő csipkebogyóval "játszott" a séf. Amit az előzetes várakozásom alapján nem kaptam meg az előétel és a főétel közben, azt a desszert hozta meg.

Összességében azt mondhatom, hogy nem mindenben felelt meg a hely az én ízlésemnek, de ahhoz nem fér kétség, hogy minden tekintetben igényes, különleges alapanyagokkal is lehet náluk találkozni, melyek nagy részét jól készítik el, a személyzet pedig tökéletesen végzi a dolgát. Ha adódik egy különleges alkalom, a nagytestvére is kap egy lehetőséget a bizonyításra.

Elhelyezkedés: 10/10

Enteriőr: 7,5/10

Online jelenlét: 10/10

Ételek: 8/10

Ár/érték: 7,5/10

Személyzet: 10/10