Pár vasútbarát kollégával egy újabb kulináris kaland reményében látogattam el a Keleti pályaudvarnál néhány hete nyílt Lakomatív étterembe. Az étterem különlegessége az, hogy az italokat vasútmodellek szállítják az asztalhoz, illetve a dekorációt makettek és diorámák képezik. A készítésükről, paramétereikről egy kicsit bővebben a Vonatmagazin blogon lehet olvasni.

Előzetes tájékozódásom során szokás szerint megnéztem az étterem honlapját, és első gondolatom az volt, hogy a Verseny utcai elhelyezkedéshez képest milyen jól hangzó étlapot raktak össze. Na meg az, hogy ezek az árak egy belvárosi helyhez illőek, és ez alapján elég jót kell nyújtaniuk a nem épp jól szituált környéken. És hogy vajon lesz-e erre megfelelő vevőkör, van-e a vasútbarátok és a kulináris kalandokra vágyók körének olyan metszete, akik ide vágynak, és fogyasztanak is. Nos, az lehet, hogy egyszer igen, de aki kipróbálja, és igényes arra, amit a szervezetébe bevisz, nem fog ide visszavágyni, hacsak nem fejlődik hatalmasat a konyha. Mert csupán a jól hangzó ételelnevezésekkel jóllakni nem lehet.

De még maradjunk egy kicsit a honlapnál, vagy az online jelenlétnél. Első pillantásra egész jónak tűnik a honlapjuk, de van némi kattintási probléma a menüben, a képek felbontásával sincs minden rendben, és a közösségi médiás oldalak ikonjaira kattintva is valami egészen más oldalra jut az ember, mint ahova kerülni szeretett volna. Arról nem beszélve, hogy nincs értelme olyan közösségi média felület ikonját kihelyezni, amin egyébként nincs is profilja az étteremnek. További gond, hogy bár van beépített online asztalfoglalási lehetőség, maga a felület angol nyelvű. De ennél nagyobb probléma az, hogy sehol nem írják, hogy ha négy főnél nagyobb társasággal szeretnénk ellátogatni a helyre, akkor azt jól gondoljuk meg. Merthogy az étterem jellegéből adódóan egy kivétellel az összes asztal négy fős, de gond nélkül el lehet küldeni több személyes foglalást. És semmilyen figyelmeztetés, visszajelzés nem jön arról, hogy az elhelyezésünkkel majd gond lesz. Mi például a helyszínen szembesültünk azzal, hogy valakinek helyet kell pluszba szorítani, mert az egyetlen több személyes asztal foglalt. Ezen nehezen ugyan, de túllendültünk, bár kényelmesnek nem mondanám a félig a vasúti töltésen, és a vágány végi ütközőn való könyöklést, és vacsorázást.

Maga az étterem egy pincehelyiségben kapott helyet, ahol körben a falaknál futnak a sínek, illetve az asztalokra is leágaznak. Ezen kívül egy-egy dioráma tűnik fel szintén a falak mentén. A hangulata borospincés, a közönség vegyes, nem tudom egyelőre elképzelni, hogy kikből fog állni a törzsközönség.

A helyen itallap (még?) nincs, így ha valaki nem rendelkezik egy határozott elképzeléssel arról, mit szeretne inni, vagy az történetesen nem vág össze a készlet adta lehetőségekkel, akkor elég nehézkes kitalálni, mit is igyál. Aztán meg ha nem tájékozódsz előre az árakkal kapcsolatban a felszolgálótól, akkor a fizetésnél érhetnek meglepetések, ugyanis például egy Nohabos sör 1500 forintba kerül. Egyébként az tök jó poén, és elég stílusos, hogy ezen a helyen a Fűtőház Sörfőzde söreit (is) árulják. Én nem vagyok sörissza, de a címkék, és az elnevezések nekem is nagyon tetszenek, és hát tökéletesen beleillenek a vasúti miliőbe.

Az étlap amennyire tetszett online, előzetesen, olyan csalódást okozott a maga fizikai valójában, és akkor még az ételeket nem is láttuk/kóstoltuk. A menü egy laminált lap, amire alkoholos filctollal számok vannak írva, és egy-két javítás is. Valljuk be, nem túl igényes ez így, és egyáltalán nem olyan, mint a honlapra feltöltött. Annak meg felszolgálószakmai szempontból lehet, hogy van értelme, hogy amikor az étel nevét mondjuk, akkor szól a pincérlány, hogy a számot mondjuk, mindenesetre se nem elegáns, se nem túl profi.

Az ételek kiválasztásánál ilyen árak mellett az ember azért mérlegel, mit is egyen, ami ár-érték arányban megfelelő lehet. Persze előzetesen azt nem tudjuk belekalkulálni, hogy az elkészített étel milyen minőségű lesz, és ami az étlapon hangzatos, ínycsiklandozóan megfogalmazott ételnév, az a valóságban képes nagy csalódást kelteni. Ketten fish&chips-et szerettünk volna enni, de a pincérlány azzal jött vissza a konyháról, hogy nem tartanak halas ételeket. Kár, hogy az étlapon rajta volt, és nem látszott piros filces felülírás. Végül négyen hamburgert rendeltünk (“Hacek” burger szürke marhából, steak burgonyával, coleslaw salátával és sült hagymával 2.850 Ft). Egyikünk pedig az étlapon a "Köményes sós kifli kacsa tepertővel és sörben konfitált kacsamájjal 1.800 Ft" néven szereplő előételt.

A hamburgerek többek között a tragikus jelzőt érdemelték ki. A Tesco gazdaságos szétmálló hamburgerzsömle szét volt égetve, a benne lévő hús szintén (de legalább az rendes húspogácsa volt), a steak krumpli helyett szottyos, félig kihűlt mirelit hasábkrumplit adtak, és a sült hagyma is fáradtan, kihűlve volt a tányér szélére pakolva. Káposztasalátának meg se híre, se hamva nem volt. Hogy jót is mondjak, a külön kért ketchup viszont finom volt.

Az előételnél a kacsamáj szintén meg volt égetve, a köményes kifli pedig olyan szikkadt és kemény volt, hogy válogatott módokon lehetett volna vele embert ölni.

Sajnálatos módon még az ételek megérkezése előtt ketten kértünk desszertet is, aminek már a lemondását fontolgattuk, amikor megérkezett az asztalhoz. A választásunk a "Csokoládé fondant, erdei bogyós gyümölcsökkel 1.150 Ft" elnevezésű sütire esett, és ugyan messze nem volt tökéletes, de még ez volt a legjobb az ételek közül.

A hamburgerrel, desszerttel, egy ásványvízzel, egy pohár rozéval összesen közel ötezer forintot fizettem, amiből majdnem tíz sajtburger menü vásárolható a mekiben, és jobban is jártam volna vele, még ha az sem a kulináris élvezetek netovábbja.

Azt mondom, ha arra vágytok, hogy egy finomat egyetek, semmiképp se ide menjetek. Maximum menjetek le megnézni a maketteket, diorámákat, és igyatok egy bambit (de persze nem tudom, hogy az van-e, mivel nem láttam itallapot), hogy kipróbáljátok, milyen, ha a vonat a felszolgáló.

Szokásommal ellentétben most nem pontozok, mert nincs kedvem olyan alacsony pontszámokat leírni, amennyit szívem szerint adnék. De azt elmondanám, hogy az Imperial söröző, és az ott dolgozó nagyon jófej pultos csaj mentette meg az esténket.